Önpusztító harcosok avagy a pörölyöklű trió

Van olyan hogy egy bunyóst, leginkább saját maga hátráltat. Jon Jones esetében ez mindenképp igaz, karrierjének két legnagyobb töréspontját saját magának öszönheti. A legutóbbi a UFC 200-as főmeccsébe került, megbukott a U.S. Anti-Doping ügynökség tesztjén. Elesett a komoly meccspénztől és jó eséllyel számíthat hosszabb eltiltásra is.

Ez nem az első és valószínűleg nem is az utolsó alkalom hogy egy ilyen kaliberű bunyós a ketrecen kívül csúszik meg.

Nézzünk néhány korábbi, hasonló esetet.

Aaron Pryor

Az 1980-as évek egyik legkomolyabb boxolója, gyors lábak, gyors kezek és eszméletlen erejű ütések. A bunyóját zabálta a közönség, élvezet volt nézni amit a ringben alakított. Amikor visszavonult 39-1 volt a mérlege. Komoly karrier előtt állt, kár hogy elvitte a kokain.

Oscar de le Hoya

Oscar de la Hoya a valaha élt egyik legeredményesebb boxoló, Olimiai aranyérmes, többszörös világbajnok. Nem könnyű hosszú éveken át sikeresnek lenni a sportban, hatványozottan igaz ez a küzdősportokra, mindig jön egy gyorsabb, erősebb, fiatalabb tehetség. Azonban De La Hoya esetében nem ez volt a probléma, sokkal inkább az alkohol és a drogok.

Mike Tyson

Egy időben Tyson érinthetetlen volt. Az ellenfeleit már a ringbe lépés előtt legyőzte, mindenki félte a nevét. D’Amato Tyson menedzserének halála után jött  a James „Buster” Douglas elleni kiütésés vereség.

Tyson a kokaint tizenegy éves korában próbálta először, az alkoholt még korábban. Kemény gyerekkora volt, a semmiből tört a csúcsra. A visszavonulása után már soha sem láthattuk ugyan azt a bunyóst mint korábban.

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×