Bocsáss meg: Mennem kell edzeni

Amikor kéköves voltam, egy kisebb, egyetemi jiu-jitsu klubba jártam edzeni. Egyik ősszel összegyűjtöttünk a klubban annyi pénzt, ami elegendő volt, hogy elrepüljünk Matt Kirtley, egy feketeöves mester pennsylvaniai szemináriumára.

Matt akkoriban kapta meg a feketeövet és a kérdések a diákjaitól a szokásosak voltak: Meddig tartott? Nehéz volt? Milyen volt az övátadó ceremónia? Milyen érzés volt?

Ezek tipikus kérdések egy feketeöveshez, de egy kérdésre különösen nagy figyelmet fektetett az oktató: „Mit kell tennem ahhoz, hogy elérjem a feketeöves szintet?”

Matt törökülésben ülve, a kezeivel a térdén megállt egy pillanatra. Egy kis gondolkodás után azt válaszolta:    

„Menj el edzeni. Ez elég egyszerűen hangzik, de néhány embernek ez a legnehezebb. El kell menned az akadémiára minden héten többször is, éveken keresztül. Menj edzeni, mikor a jiu-jitsu új, friss és izgalmas. A nem is olyan titkos titok, hogy akkor is elmész, ha nem akarsz. Lehetőséged van nem akarni edzeni, amikor beszállsz az autódba vagy felszállsz a buszra, belépsz az ajtón, megkötöd az öved és felveszed a Gi-det. De utána nincs. Ha elmentél az órára, akkor azt úgy csináld végig, hogy legyen értelme.”

Néhányan nem erre, hanem valami sokkal misztikusabb válaszra, egy varázslatos kulcsra vártunk, ami kinyitja előttünk a feketeövhöz vezető ajtót. De ennyi. Menj edzeni rendszeresen.

Matt jó barátom lett és a tanácsa azóta is velem van, különösen a napokon, amikor mélyen magam alatt vagyok és mindent utálok magam körül, még a jiu-jitsut is.

Igen, szeretheted akármennyire a sportot, lesz idő, mikor egyszerűen nem lesz hozzá kedved. A jiu-jitsu nem olyan, mint egy átlagos hobbi. Ha eltöltesz pár évet azzal, hogy modellautókat festesz és tartasz egy ki szünetet, akkor az ecsetvonásaidban felfedezhetsz majd egy kis bizonytalanságot, de nem fogod rosszul érezni magad, amiért egy kis időt távol töltesz a mütyürjeidtől. A mütyürök nem lesznek jobbak a távollétedben és nem fogják megmutatni neked, hogy mennyit fejlődtek, amíg te az edzetlen tested tatamin való fel-alá vonszolásával vagy elfoglalva.

A jiu-jitsu nem olyan, mint a legtöbb hobbi.

A kifogások gyökere.

A régi mondás úgy tartja: „Nincsenek kifogások.” Láthattuk már poszterekre és pólókra mázolva és hallottuk már edzőktől kiabálni, mikor egy diákjuknak a döntő fordulóban kellett helyt állnia. A kifogások problémák, de egy mélyebb probléma tünetei is egyben. Ha megértjük a kifogások keresésének forrását, jobban fel tudunk szerelkezni ellenük, amikor felbukkannak.

Félelem. Lehet, hogy félsz kipróbálni valami újat. Vagy félsz a kudarctól, a kemény munkától, a sérülésektől, a komfortzónád elhagyásától, attól, hogy veszítesz, vagy attól, hogy nem vagy elég jó. Ha félsz, az elméd minden lehetséges utat megtalál majd arra, hogy kimeneküljön abból, amit fenyegetésnek érzékel. Ha a kifogásaid forrása a félelem, akkor a leküzdése érdekében dolgozz azon, amitől tartasz és ne a kerülőutakat keresd. Ne bújj ki a probléma alól, mert attól az még probléma marad, inkább próbálj meg minden lehetséges eszközzel azon dolgozni, hogy eltűnjön az utadból.

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×